Ahogy délelőtt röviden megírtam, Phil Hughes súlyosan megsérült egy ausztrál bajnoki meccsen. Az agyában vérömleny keletkezett, megműtötték, állapota kritikus. A krikett világa megdöbbent, a twitter nagyjából felrobbant a hír hallatán, mindenki Hughes felépülésért szurkol. Az ausztrál lapok félretették a találgatásokat, hogy ki kerül be a sérült Michael Clarke helyére India ellen a válogatottba. Clarke helyére egyébként Hughes is esélyes volt. Az angolszász sajtó most túlteng a „Hughes sérülésre emlélzetetett minket, hogy mennyire veszélyes sport a krikett” című cikkektől. Én nem megyek el ebbe az irányba, inkább megpróbálom alaposan megvizsgálni, hogy mi történt Hughes-zal és milyen tényezők együttállása kellett a szerencsétlen sérüléshez.

Az események röviden: 2014. november 25, Sydney Cricket Ground, Sheffield Shield mérkőzés első napja Új-Dél-Wales (NSW) és Dél-Ausztrália (SA) között. Phil Hughes az NSW ütőjátékosa 63 futásnál jár, a 48. játszma harmadik dobását fogadja Sean Abbottól. Az ütést elvéti Hughes, a dobás fejen találja, néhány pillanatra még magánál van, látszik, hogy megszédül, majd összeesik.


Amikor először láttam a videót, akkor azt hittem, hogy halántékon találta Abbott Hughes-t. Többször megnézve az esetet kiderül, hogy Hughes fejét a füle mögött találta el a dobás, olyan szerencsétlen helyen, ahol már nem véd a sisak. A dobás ún. bouncer volt, aminek a sajátossága, hogy a dobójátékos úgy irányítja a labdát, hogy az a pattanás után fejmagasságban érkezzen az ütőhöz. Ez teljesen szabályos, Abbott még csak nem is volt sportszerűtlen. A gyors dobók eszköztárában ott kell, hogy legyen a bouncer.

A sérülés pillanata

kép: Getty Images


Sean Abbott egy fiatal ausztrál allrounder, tehát ütésben és dobásban is bevethető. A 22 éves Abbott végigjárta az ausztrál korosztályos válogatottakat, de már van egy felnőtt ODI (egynapos) és három felnőtt Twenty20 válogatottsága is. Abott nem klasszikus gyors dobó. A sebessége krikettmércével mérve közepesen gyors. A Sheffield Shield meccseken hivatalosan nem mérik a dobások sebességét. A bulvár médiában 145-150 km/h sebességről írnak, szerintem ez némileg túlzás, Abbott dobásainak a sebessége valahol 80-85 mérföld között van, vagyis kb 130-135 km/h. A dobások sebességét a labda elengedésének pillanatában mérik. Földet érés után minden pályán lassulás következik be. Az asztrál pályák hagyományosan gyorsak (a labda keveset veszít a sebességéből), a Sydney Cricket Ground (SCG) talaja ez alól némileg kivétel, habár észlelhető volt némi gyorsulás a korábbi évekhez képest, de még mindig Melbourne, de főleg Perth mögött van. A gyors labda az SCG-n nagyjából 30 km/h-át lassul, mire az ütőhöz ér. Hughes-t tehát egy hozzávetőlegesen 100 km/h óra sebességő labda találta el. A krikettlabda tömege 160g, anyaga több rétegű parafa, ez 100km/h sebességnél komoly sérülést tud okozni.

Abbott Pakisztán ellen október 7-én

kép: AFP


A sisak a krikettmeccseken 35 éve terjedt el. Korábban nem hordtak semmilyen felszerelést a játékosok, ami a fejüket védte volna. Az olyan dobások elől, amik veszélyesek, inkább elhajoltak. A sisak viselete erősen ajánlott, azonban nem kötelező (kivéve junior meccseken). Indiában simán ütnek sisak nélkül, mert a talaj adottságaiból következik, hogy nem pattan fel fejmagasságig a labda, illetve lassul annyit, hogy a jobb ütők biztonságosan meg tudják ütni. A krikettsisak leginkább olyan, mintha kereszteznék a lovagkalapot az amerikai futballisták fejvédőjének a rácsával. A sisak többrétegű, belül szivacsos. Többféle anyagból készülhet, manapság a leginkább divatos a karbonszál-kevlár kombó. De készülhet fémből, üvegszálból, vagy törhetetlen műanyagból is. A sisak a fejre illeszkedik és a koponya nagy részét védi. A nyak valamint a fül mögötti terület a fejvédő Achilles-sarka, oda jut a legkevesebb védelem. A fejet ért dobások nagyon nagy többségében a sisak kiválló védelmet biztosít, a sérülések többsége a könnyű kategóriába esik. Ez alól sajnos van egy-két kivétel, éppen november 10-én került kórházba a pakisztáni válogatott Ahmed Shehzad, amikor az Új-Zéland elleni meccsen eltalálta egy dabás. Ő megúszta enyhébb koponyatöréssel. Már amennyire egy koponyatörés enyhébb lehet.

Ricky Ponting találkozott Steve Finn dobásával Brisbane-ben (Ashes 2010/2011)

kép: Getty Images


Érdemes megnézni közelebbről Phil Hughes technikáját. A hetvenes-nyolcvanas években a dobók sokkal nyorsabbak voltak, a bouncerek száma nem volt kettőben maximalizálva játszmánként, és sok ütőjátékos egyáltalán nem hordott sisakot. Manapság az ütők merészebbek is lettek, mert a sisak nyújt számukra egy biztonságérzetet. Phil Hughes egy ún. hook ütést próbált alkalmazni. A „hook” esetében általában a hátsó lábon a testsúly és a játékos lendületből elüti a labdát fejmagasságban. A labda a háta mögött területen ér földet. Elég látványos és aggresszív ütésről van szó. Ebben az esetben Hughes túl gyorsan vitte keresztbe az ütőt, és a labda a könyöke/felkarja felett utat talált a fejéhez. Azért tudta a labda eltalálni azon a ponton, ahol már nem védte a sisak, mert Hughes elfordította a fejét. Az ütésnél alap, hogy végig a labdát kell nézni, ebben az esetben Hughes ezt elvétette egy pillanatra. Hughes technikáját azonban nem akarom kritizálni.

Összességében több véletlen tényező kellett, hogy ilyen súlyos sérülés legyen a vége. Hibás nem hinném, hogy van az esetben. A krikett a védőfelszerelés ellenére egy veszélyes sport. Természetesen a legjobbakat kívánom Hughes-nak és épüljön fel mihamarabb. Ne feledkezzünk el Sean Abbottról sem, ő nagyon nehéz időszakon megy most keresztül.